Hát, ma, illetve tulajdonképpen tegnap a dadogóssal végül is moziba mentem, mert hát a szegény fekete hajú nem ért rá elmenni bulizni, mert fájt a kicsi hasa. Ki nem szarja le. Így végül is rám költötte a dadogós azt a pénzt, amit neki adtam tulajdonképpen arra, hogy a csajjal menjen bulizni. De így, jutott nekem ma estére egy mozijegy (persze diák, mert hát az ilyen kedvezményeket ki kell használni), egy literes kólából egy jó adag, meg némi rágcsa. Legalább hasznát vettem ennek a hülyének és nem itthon untam szarrá az agyamat. Meg eldumáltunk. Ja, és találkoztunk a drága egoista barátjával meg annak a nőjével. Háááát, annyira üvöltött róluk, hogy nem tetszik nekik, hogy engem a dadogóssal látnak. De KI NEM SZARJA LE ?!? Annyira tették a fejüket, hogy, mintha észre sem vennének, hogy szinte már majdnem nekiálltam integetni az orruk előtt, hogy HAHÓ BAZDMEG ITT VAGYOK TI NAGYPOFÁJÚ SENKIK, de azért is csak én lettem volna a hibás. Meg aszondják, hogy nem vettem észre, amikor bejöttek az üzletbe. Hagyjuk már. Ott jöttek el mellettünk kb. 3 méterre. Ha más nem, a dadogóst tutira kiszúrták. Mert hát egy ekkora ökörnek akkora az egója, hogy azt nem lehet nem észrevenni. Szóval tették a fejüket. Azért egy kicsit szarul esett, hogy még annyira se méltattak, hogy köszönjenek. Hát, mi rosszat tettem én, kérdem én? Hogy végre megírtam annak az egoista baromnak, hogy mit is gondolok én róla valójában? Meg, hogy tulajdonképpen a dadogós is ezt gondolja? De, ha meg baja van velem, miért nem mondja? Én ezt nem értem... :D De, ettől az egoista nyúltól ennyit lehet várni. A nagy büdös semmit. De az volt a legszebb a történetben, hogy utána a dadogóssal együtt röhögtünk azon, hogy ezek ketten mekkora marhák. Ez olyan szép, hogy a 10 éves barátságát így kiröhögi velem karöltve, akit kevesebb, mint 2 éve ismer. Ez valami parádés! :P