Ma megint lesz tánc. Hurrá. Ma megint végig fogjuk szívni egymás vérét azzal a sráccal táncon, akiről nem tudom eldönteni, hogy igazából mit is akar tőlem. Hurrá. De, legalább tánc előtt találkozom egy csajjal (ööö, inkább hölggyel, mert majd' dupla annyi idős, mint én, de olyan alakja van, hogy össze csinálom magamat, no, nem úgy, mintha leszbikus lennék, de na) és együtt megyünk majd táncra, mivel ő nem messze dolgozik attól, ahol az órák vannak. Terveim között szerepel még az is, hogy felveszem a "kis" 13cm magas tűsarkúmat, mégpedig olyan célból, hogy megnézzem, hogy ez a srác, aki tetszik nekem, így mennyivel lesz magasabb nálam. De, persze, azért viszem magammal azt a bokacsizmát, amiben mindig táncolok. Ezen felül kitaláltam, hogy majd mondom a srácnak, hogy kár, hogy múlt héten nem tudtunk úgy "civódni", nekem azért kicsit hiányzott a dolog. Persze, mindezt tökéletesen ártatlan hangon. Bár kérdés, hogy mennyire fog ártatlannak hatni, ha igen csinos szerelésben, extra magas tűsarkúban, full sminkben állok előtte... No, de mindegy is. Az ilyen mondatoknak úgysem az a célja, hogy hiteles legyen, hanem sokkal inkább az, hogy letesztelje, hogy mit is reagál egy ilyen szituációra.

Szombatra terveim vannak kérem szépen! A dolog "mindössze" annyi, hogy egy "ismerősömnek" feldobom az ötletet, hogy nézzünk meg egy bizonyos filmet nálam, mert most ahhoz lenne kedvem, és különben is meg amúgy is. Szóval ő tutira bele fog menni, és mit ad isten, "véletlenül" van rágcsám és üccsim is, és a film se valami rossz. De, nem kell hozzá túl sok képzelő erő, hogy kitalálhassátok, hogy a "film" csak egy "kulcsszó"...

Most vasárnap lesz vmi szabadtéri program, amire elvileg megyek a dadogóssal. Hát, én kisütöttem, hogy elhívnám egy exemet is. Ennek 2 oka van: 1 - nehogy már jól érezze magát a dadogós, 2 - hogy exemmel lehessek. Tudom, tudom, ezt az exemet nem is olyan régen a halál faszára kívántam, de akkor is, még mindig jól elvagyok vele. Plusz, ha még ezt a jómadarat is bosszanthatom, akkor az külön öröm! :P Ja, és ennek kapcsán megkérdezte vasárnap a dadogós, hogy írtam-e már a hülye haverjának face-n, hogy béküljünk ki, meg minden. Én egyből ráugrottam és mondtam neki, hogy sorry édes, de majd akkor írok neki, ha ÉN jónak látom és nem akkor, amikor TE azt úgy gondolod. Hát, nehogy már az legyen, amit ő akar. Persze egyből védekező állást vett fel, hogy ő nem is, meg ő nem úgy gondolta. Pedig de. Szóval csak azért sem fogok írni ennek a bizonyos jó barátnak. Max nem megyek a vasárnapi programra és annyi!

Amúgy a heti programom a szokásos. Tanulni, tanulni, és (mily' meglepő...) tanulni! Nemsokára államvizsgázom, és muszáj. Bár szépen, lassan beleőrülök, de, azért reménykedem, hogy megúszom bekattanás nélkül...