Tegnap elcipelt a dadogós bulizni... Hát, inkább maradtam volna itthon és olvastam volna! Először a népligetben található helyre vitt el, mondván, hogy az tutira nem fog nekem tetszeni, de a hang és fénytechnika az olyan, hogy húú. Hát tény, hogy az a baszott nagy csillár a nagyterem közepén tényleg komoly volt. De, ennyi! Az előd-elődjéhez nem volt éppen méltó. A nagyteremben voltunk, ahol valami szar tuc-tuc zene ment. Én az ilyet amúgy sem csípem, pláne, ha még szart is tolnak. Szóval ez kb felért egy nemi erőszakkal a hallásom ellen. Aztán nagy nehezen fél 10-kor (hozzáteszem fél 9 körül mentünk be) eljöttünk, aztán szép lassan átmentünk a Hajó Gyári Szigeten lévő egy bizonyos parti helyre. Aki ismer, az tudja, hogy hova. De, segítek: Egy külön kis szigeten van, pálmafák + medence középen. Szóval, megérkeztünk ide olyan fél 11 körül. Sehol senki bazdmeg. Na jó. Üljünk le. Király. Pont erre vágyom, hogy üljek. Ültünk vagy másfél órát (bár, nem tudom, hogy pontosan mennyit, mert hát bazi unalom esetén telik az idő), és, miután megfagytam, mondta a dadogós, hogy menjünk arrébb. Ez konkrétan annyit jelentett, hogy átkúsztunk a jakuzzi magasságából a DJ pult előtti tánctér végére. Mondtam is neki, hogy ez most komoly? Nem elég, hogy szar a hangulatom, még fel is cibálsz a tánctérre? Te hülye vagy, annyi szent. De, jééé, ez tényleg így van. Akkor meg min lepődtem meg? No, de mindegy is. Elég az hozzá, hogy szépen lassan csordogált a nép. Aztán végül nekikezdtem a muzsikának. Itt megvillant 1 szám erejéig lelkem mélyén a remény, hogy NA VÉGRE BAKKER most talán jó zenét fognak tolni annak ellenére, hogy nem az a csapat tolja a muzsikát, aki eddig, de veszett fejsze nyele volt az egész. Úgyhogy ismét csak folytatódott a fenomenális hangulatom. Bejátszottam a "fáj a hasam" figurát, hogy inkább menjünk. Aztán, kitaláltam, hogy menjünk át egy harmadik helyre, amiben még sosem csalódtam, de az meg bazdmeg zárva volt. A faszomat bele. Hazahozott kb fél 3-ra, valami megint nem tetszett neki, én meg alig tudtam elaludni és reggel 9h-kor felébredtem. Csudijó.
És a mai napot is beleszámolva még 4 nap és utána államvizsga. Paraszint növekszik.
Úgy tűnik, hogy én lettem a bank a dadogósnak. Épp most kérte kölcsön az utolsó 10000-est, amit még tudok neki adni. Mondván, hogy az anyjának kell. Én meg így zsigerből visszakérdeztem, hogy piára kell vagy kajára? Kurvára nem zavartatom magam, meg piára nem vagyok hajlandó adni, hiába, hogy több pénzt kapok vissza, de azért vannak elveim. Szóval most összesen jön nekem 44000ft-al. Óóóóó, királyság. Nosz problemosz te fasz. :D Csak tejelj, ez a lényeg, a többire meg szarjál rá.
Mellesleg elszólta magát a dadogós, hogy a drága barátnője írt neki egy email-t, amiben szerelmet vallott neki. Én nem ismerem a csajt egyáltalán, de 100%-ban vázoltam a hülye gyereknek a levél tartalmát, amire csak bólogatni tudott. Szóval az állt a levélben, hogy a hölgy szereti a dadogóst, megszerette, csak rosszul esik neki, hogy nem tudnak találkozni, miközben ő szívesen lenne vele, meg minden ilyen. Jajj, de romantikus, hogy rúgjam szét a seggét. Ja, és a poén, hogy asszem még engem is megemlített, hogy a dadogós milyen sokat törődik velem. Hát, kisanyám, ha tudnád, hogy én ezt a faszt már a legelső pillanatban örökre megfogtam, és úgy irányítom, ahogy tetszik, akkor sírnál. De, ha ez kell neki. Aztán kíváncsi leszek, hogy meddig lesz együtt a szerelmes párocska.
Egyéb iránt ismét próbált oltani engem a dadogós, hogy jajj, sok lesz a munkája, és a végén még engem is hanyagolnia kell, én mondtam neki, hogy azt nem fogod drága barátom, mert összeverlek, és emellé még szépen rá is néztem. Olyan édesen. Kifejezéstelen arccal, fapofával, felvont jobb szemöldökkel. Hogy érezze a törődést. Ezt a szép nézésemet egyébként mesterfokra növesztettem, mert, ha csak ránézek így, neki még csak felém sem kell tekintenie, és már mondja, hogy ne haragudjak, meg minden ilyen. Köszönöm nézésem, köszönöm!
