Szóval úgy kockáztam a dolgot, hogy nem kéne elhanyagolni a dadogóst. Egyrészt, mert több, mint 2 éve ismerem, és hát, nah, szóval azért valamennyire össze vagyunk nőve, meg jó vele beszélgetni a komolyabb dolgokról, meg hülyülni is lehet vele, meg másrészt, mivel most nem állok úgy anyagilag, ezért hasznos, ha vele vagyok, mert nem kell fizetnem semmiért. És ez bizony nem egy elhanyagolható szempont. Az utolsó indok pedig az, hogy a blogot is fenn kell tartani valamiből.