Tegnap megint kért tőlem a dadogós 10000ft-os kölcsönbe. De, mielőtt odaadtam volna neki, lelkére kötöttem, hogy 13-at kapok vissza. Mert vele ellentétben nekem nem áll rendelkezésemre havi szintű fizetés. Belement, úgyhogy ennyi. Kivételesen nálam döglöttünk, nem csináltunk semmit, halálra is untam magamat.

Meg megkérdezte ez az okos, hogy hogyhogy nem voltam fent a héten esténként msn-en. Hát, drága barátom azért, mert hétfőn meg szerdán egy jó barátom aludt nálam (nevezzük B-nek), kedden meg ugye este tánc, utána meg már későn voltam fent. Szóval ez a hülye gyerek nem értette, hogy mi ez az egész köztem és B között. Mondtam neki, hogy ez úgy van, hogy alapvetően fain cimborák vagyunk, csak ő néha így eltűnik. Igen, néha több évre. Na és? Ha előkerül és találkozom vele, akkor nagyon jól érzem magamat vele, a vele való beszélgetés olyan, mint egy agymosás, de a JÓ értelemben véve. Szóval neki megvan az a különleges képessége, hogy más szemszögből lát rá a dolgokra. De ez valami különleges szemszög, mert hiába, hogy 10 éve ismerjük egymást, mégis teljesen kívülállóként is rá tud nézni a dolgokra. Meg neki előadhatom akármilyen arccal a történteket, játszhatok meg akármilyen hangszínt, ő átlát rajta. De ezt a dadogós nem érti. Hogy milyen dolog az, hogy ő csak úgy eltűnik, aztán, ha előkerül, akkor én meg egyből "ugrom". Nem barátom, nem ugrom. B az B. Valahogy nem tudom őt utálni. Meg egyszerűen szükségem van arra, amikor így rávilágít a gondjaim valódi okára. Ez valami igazi barátság, vagy nem tudom. De ezt a dadogós nem érti ezek szerint. Hogy egy barátság akkor az igazi, ha X évig nem találkozunk, de utána ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ez a legjobb. Szóval, mint mondottam volt, B az B. És kész. Ez ilyen egyszerű. :) És legyek csicska hopp, nevezzen ez a dadogós hülye csicska hopp-nak, de, ha egy baráttal akármikor szívesen találkozom, még akkor is, ha előtte 3-4 hónapig semmit se tudtam róla, akkor, IGEN, csicska hopp vagyok!!!!!!