Ezt az okosat olyan másfél éve ismerem. Az egzisztenciája egész jó, van egy autója, bár 29 éves létére még a szüleinél lakik, de hát a pénz nagyúr, bár ő jól keres. Adott a családjában egy alkohol bajokkal küzdő apa, egy ezt elviselő anya és egy húg. Az észt a húga örökölte, nem Ő. Eddigi ismeretségünket így foglalnám össze: Amikor már elkönyveltem legjobb barátomnak (bizony, ilyen is volt) akkor benyögött egy ilyet: Ha összeszedsz valakit, akkor felejts el. Hát a ku..... Na jó, ezt azért mégse írom ki. Egyetlen szerencséje akkor az volt, hogy épp a kocsijában ültem és mentünk az autóúton, különben akkor-ott faképnél hagytam volna. Meg voltak ilyen dolgai (ami azóta is fel- felbukkan), hogy kamuzik. De ez egy dolog. De legalább ne bukna le ez az isten verése. Az elején bekamuzta, hogy nem is volt meg neki az a csaj, akinél próbálkozott, de MSN-EN (!) 3 mondattal később meg kibökte, hogy mégis. Hát kérdem én, mit kell tagadni azon, hogy kit dug meg? Ha meg nem akar róla beszélni, akkor írja azt. Megértem én. De ezért is én voltam a fasz. Aztán meg próbálja elhallgatni az igazat, de ez lehetetlen küldetés. Számára. Volt egy ilyen húzása is, hogy újra elkezdett kavarni egy volt nőjével, aki (egy nagyon kedves ismerősöm megfogalmazása szerint, bocsánat a rasszista felhangért...) "egy kisebbségi, TBC-s, krumpliszedő ku...". Találó... Ebből spec. a TBC igaz is. Meg a kisebbsége. De persze ezt is baszott elmondani, de kiderült, ráadásul pont úgy, hogy a "legjobb barátja" elbaszta a dolgot, mert nem kamuzott be nekem egy talit, aminek a vége az lett, hogy egy teljes hétvégém el lett baszva és idegileg taccsra vágott... De legalább kiderült, hogy ez a legjobb barát egy álszent csíra, a nője meg egy kétszínű ribanc. De tényleg az. A legutolsó húzása meg az volt, hogy megbeszéltük múlt szombaton, hogy jönnek a legjobb barátjával át hozzám fél 7-re. Én barom, egyszer kitaláltam, hogy most előre készülődni fogok, felöltöztem egy tökre cuki ruhába meg minden. Fél 7. Sehol senki. Háromnegyed 7, hívom ezt az isten verését, kiderül, hogy a drága apja elvitte a kocsiját 5-kor és még nem hozta haza. Mondom fasza bazdmeg, akkor maradj otthon, én amúgy se akartam menni sehova. Az egoista kangörcsös barátoddal meg pláne. Na, a lényeg az, hogy mégis eljöttek értem, pedig én figyelmeztettem a dadogóst, hogy savanyú lesz a pofám, ha ez kell neki... Hát tessék! Nem is volt jó a hangulatom, amikor végre befutottak 8-ra (!), uncsi ruhát is vettem fel, a kocsiba csak behuppantam, nem is érdekelt a dolog. Ez megkérdezte tőlem, hogy éhes vagyok-e. Mondom igen. Ahh, legalább ennyi haszna van, hogy meglesz a vacsi. De aztán a haverja rákezdte... Tudni kell róla, hogy egy "kihaneménhelyibazdszájamindennőrefelállafaszom" típusú ember. De így egybe. Ezzel csak annyi a baj, hogy nincs mire arcoskodnia. Szóval rákezdi, hogy jövőre mekkora rajkodások lesznek majd meg minden a dadogósnál. Érdekes, eddig úgy tudtam, hogy a dadogós ősei nem csípik a barátot, de mindegy... Hát, attól a dumától amit ott a kocsiban lenyomott, hát a fejemet vertem volna a falba, ha lett volna ott fal. Aztán megérkeztünk a szokásos helyünkre, ahol szoktunk kajálni (3-as metró déli végállomása...). Ott ez az isten verése megkérdezi tőlem, hogy MI A BAJOM, MIÉRT VAGYOK MORCI? Mondom áááá, én nem vagyok morci, csak én barom egyszer készülődtem idő előtt, erre bazdmeg ez van. Mit mondott erre? Hát úgyis otthon voltál, akkor meg mit számít? Azt számít BAZDMEG, hogy utálom a pontatlanságot, és te meg mindíg pontosan érkezel és van bazdmeg telefonod meg neted, hogy szólj, ha késel. HÁT JÓ, aszondja, MOST VOLT ELŐSZÖR ILYEN, NEM KELL MINDJÁRT HISZTIZNI. Hisztizik a kis faszom bazdmeg, én meg először fogom levágni a fejedet. Az hogy tetszene? Aztán mondtam neki, hogy persze, én vagyok a barom, én kérek elnézést... De ezért is én vagyok az ökör. Aztán mondtam neki, hogy ne baszogass, mert fogom magam, azt hazamegyek a gecibe. Azt mondta, hogy OK! Hát több se kellett nekem, hazajöttem metróval. Este. 9 után. Azért voltak olyan gondolataim, hogy lezúzom a kocsiját, de azért annyira nem baszta fel az agyamat. MÉG. Aztán ott a metró megállóban fagyoskodva azért kiborítottam a bilit egy sms-sel. :D A pontos szövegére nem emlékszem, de a lényege az volt, hogy azért tudja a dadogós, hogy hol a helye a kis vidéki tahó barátját meg dugja fel a seggébe, költözzenek össze, mert pont összeillenek. (Az egós haver kommentje erre az volt, hogy akkor ő innentől többet nem fog velem találkozni, mert nő még nem beszélt így vele. Hát én se beszéltem bazdmeg, hanem írtam és kezdj el hozzászokni, ja és mellesleg a dadogós is ugyanezt gondolja rólad, csak nem mondja a képedbe. Ezzel a "nemakarvelemtalálkozni" dologgal meg súlyosan rábaszott, mert hát sajnos sokat vagyok a dadogóssal és akkor ő nem lesz velünk, ergo kénytelen lesz lenyelni a békát. Bár, inkább a normális egót adó pirulát nyelhetné le.) Olyan 1 óra múlva jött a válasz, hogy MI EZ AZ SMS A BARÁTJA RÉSZÉRŐL? Hát, te kis csíra, pont az, aminek tűnik. Úgyhogy megint leírtam. De azért ez az arcoskodó barát se semmi... Ahelyett, hogy ő írt volna nekem vissza, hogy mit szapulom (mert tudja a számomat...) még a dadogós ír. Hát öcséém... Aztán vasárnap reggel küld egy ilyen sms-t a dadogós (amit szerintem valahonnan olvasott, mert ilyet ő magától nem tud írni, mert hülye...) hogy valamikor találkozzunk, beszéljük meg a dolgot, mert ez így nem jó, hogy folyton marjuk egymást. Mondom hurrá, legyen. Összefoglalva a "nagy békülést": Megint összevesztünk. Meg így kérdezte, hogy mikor lesz vége ezeknek a balhéknak: MONDOM, AMIKOR MAJD RÁJÖSSZ, HOGY NEM VAGYOK A BÁBOD, SE AZ ÁGYASOD, ÉS AMIKOR VÉGRE TELJESEN ŐSZINTE LESZEL VELEM. AKKOR. Erre azt mondja, hogy jó, akkor majd lesz másképp. Hogy lesz bazdmeg, hogy? Ejj, de kemény vagy, basszalak nyakon. Olyan kemény vagy, mint a vasbeton. Meg ez az arc, amit ilyen helyzetekben magára vesz. Te jó isten. Lerí róla, hogy kurvára nem tetszik, hogy nekem van igazam. Pedig a szombati balhénál is csak arra lett volna szükségem, hogy egy kis megbánást tanúsítson. Csak annyit kellett volna mondania, hogy "bocsi, ezt most elbasztam". Vagy valami.

Szóval elsőre ennyit gondoltam. Nem biztos, hogy naponta fogok írni, mert általában a hétvégén találkozom vele (csütörtöktől vasárnapig, de azért gyagyázik, ha néha lemondok pár napot... hát bazdmeg, nem vagy a férjem, hogy veled kelljen lennem állandóan, sőt még akkor se), úgyhogy akkor várhatók a frissítések.