Van egy drága ismerősöm, akinek néha olyan dolgai vannak, hogy azt le kell írni. Ezért indítottam el ezt a blogot. Plusz néha egy kis infót is csöpögtetek nektek a saját életemből.
Igazam lett, mert tegnap el kellett magyaráznom a dadogósnak, hogy miért nem kap szájra puszit. Aztán meg volt balhé, mert közölte, hogy az, amikor jártunk, hogy semmi se volt, semmit se jelentett. Aha drága barátom, ok. Bazd meg. Gondoltam magamban. Aztán jött volna oda nekem bújni…
Tegnap találkoztam a dadogóssal, elvoltunk. Megint erőlteti a szájra puszit, én még mindig nem akarom, úgyhogy majd megint el kell neki magyaráznom a dolgokat. Elvileg megint vadászott valami két picsát netről, de azokkal meg most nem beszél. Persze tudom én, hogy értem ácsingózik.…
Hogy a férfi szívéhez a hasán át vezet az út. Noss, én tudok egy ellenpéldát. Ez a dadogós. Ennek a szívéhez a farkán át vezet az út. :D Ezt megtapasztaltam vasárnap, amikor engedtem neki dolgokat és megmutattam, hogy még mindig milyen jó vagyok. Aznap este is olyan feldobódva…
Tegnap megengedtem a dadogósnak, hogy "hozzám érjen". De persze csak 2 ujjal meg a nyelvével. :D Meg kell, hogy mondjam, kielégítő volt. Szó szerint. Ezt legalább jól csinálja. Egyébként tegnap ezen kívül nem csináltunk sok mindent, kiugrottunk a Kökire, megnézni az ingyen…